88 éves korában, húsvét hétfő reggelén, 7.35 perckor elhunyt Ferenc pápa. A hírt Kevin Ferrell bíboros jelentette be a Vatikán képviseletében.
„Ma reggel 7:35-kor Róma püspöke, Ferenc visszatért az Atya otthonába. Egész életét az Úr és egyháza szolgálatának szentelte” – közölte Farrell. Arra tanított bennünket, hogy hűséggel, bátorsággal és egyetemes szeretettel éljük meg az evangélium értékeit, különösen a legszegényebbek és leginkább marginalizáltak iránt – tette hozzá.
Ő volt az első pápa Amerikáról és egyúttal a déli féltekéről is. Ő volt az első jezsuita, akit Szent Péter trónjára választottak. Ferenc pápa elsőként ezen a néven 2013. március 19-én, XVI. Benedek lemondását követően foglalta el a pápai trónt, személyének megválasztásával a katolikus egyház elkötelezte magát az oly régóta esedékes reformok mellett.
Ferenc pápa, eredeti nevén Jorge Mario Bergoglio, 1936. december 17-én született Buenos Aires-ben, Argentínában. Szülei Piemont környékéről származó olasz bevándorlók voltak, Jorge az elsőszülött volt 5 gyermekük közül. Bár apja könyvelőként dolgozott és családjuk nem szűkölködött, szülővárosa szegénynegyedeit járva korán megmutatkozott a benne lakó segítő szellem és empátia az elesettek iránt.
Mielőtt az egyház szolgálatába állt, vegyésztechnikusi oklevelet szerzett, majd a Villa Devoto-i szemináriumba belépve 1958. március 11-én kezdte meg a novíciátust a jezsuita rendben. Ezt követően irodalmi és filozófiai tanulmányokat folytatott, 1964-től a Jezsuiták Sante Fében található gimnáziumában kezdett tanítani, majd teológiát tanult. 1969. december 13-án szentelték pappá, örökfogadalmát 1973 tavaszán tette le.
1980 és 1986 között sok időt töltött Németországban, ahol doktori disszertációján dolgozott. 1992. június 27-én szülővárosában, Buenos Airesben szentelték püspökké, 1998. február 28-án érseki kinevezést kapott, és egészen 2011. november 8-ig az Argentin Püspöki Konferencia elnöke volt.
Bíborosi kinevezését II. János Pál pápa támogatta, az ő pápasága alatt kezdődött Bergolio karrierje a Vatikánban is: bíborosként tagja volt a Papi Kongregációnak, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációnak, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának, a Pápai Latin-Amerika Bizottságnak és a Család Pápai Tanácsának is.
2005-ben részt vett II. János Pál pápa temetésén, majd a sede vacante időszakában a bíborosok kollégiuma mellett régensként irányította a Szentszéket a konklávé megnyitásáig. A pápaválasztáson a kiszivárgott hírek szerint Ratzinger bíboros (később XVI. Benedek) után ő kapta a legtöbb szavazatot.
2013-ban választották Pápává. Névválasztásával, mellyel Szent Ferenc, a szegények védelmezője előtt tisztelgett, állást foglalt az elesettek védelmezése mellett. Ferenc volt az első „nem európai” pápa III. Gergely óta: az amerikai kontinensről, ráadásul Dél-Amerikából érkezett és a jezsuita rend tagjai közül is elsőként nyerte el a legmagasabb egyházi méltóságot.
Pápai szolgálata során kiemelt figyelmet fordított a szociális igazságosságra, a környezetvédelemre és a hontalanok, menekültek támogatására. Az egyházon belül is jelentős változtatásokat eszközölt, például a pápai kúria átalakítását, de megreformálta a Vatikán gazdálkodását is: bevezette a szigorú pénzügyi ellenőrzést és átláthatóságot, valamint a szexuális visszaélések elleni küzdelemben is határozott lépéseket tett és állást foglalt az áldozatok védelmében.
Pápai utazásai során számos országba ellátogatott – Magyarországon is köszönthettük –, különösen emlékezetesek és szimbólum-értékűek voltak látogatásai a Közel-Keletre, Afrikába és Dél-Amerikába, ahol a béke és a megbékélés üzenetét közvetítette. Úgy vélekedett, hogy a hitnek és a katolikus vallásnak az emberiség és a bolygó jövőjét kell szolgálnia és folyamatosan arra ösztönözte az egyház tagjait, hogy kövessék és közvetítsék ezt az értékrendet.
