Az esős, tehát nem kifejezetten rendezvénybarát időjárás ellenére meglehetősen sokan fogadták el a budaörsi Fidesz-KDNP meghívását a szervezet március 15-i ünnepségére, amelyre a Templom téren került sor.
Az esemény nyitányaként Hoyos Sándorné, a budaörsi Fidesz csoport alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Himnusz eléneklése után Berente Imréné szavalta el Pósa Lajos Márciusi ifjúság című versét.
Őt Czuczor Gergely, a budaörsi Fidesz elnökének ünnepi köszöntője követte, majd a Mindszenty József Római Katolikus Általános Iskola diákja, Czuczor Zsolna játszott el furulyán egy Bartók Béla által gyűjtött népdalt.
Ezt követően a rendezvény díszvendége, Fónagy János, a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes mondta el ünnepi beszédét.
Az ünnepség végén a résztvevők közösen elénekelték a Szózatot, majd átvonultak a Kossuth Lajos utcában lévő emlékműhöz, ahol megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát.
Nézze meg a rendezvényen készült videót:
Czuczor Gergely beszéde:
Tisztelt ünneplő Budaörsiek! Kedves Honfiak és Honleányok!
Ezen a borongós, esős tavaszi napon meghatottan állok Önök előtt, itt Budaörs
főterén, ahová ünnepelni gyűltünk össze. Ma békében és szabadságban emlékezünk
arra, hogy 177 évvel ezelőtt az elnyomó Habsburg Birodalommal szemben fellángolt
a magyar szabadság szent tüze.
1848. március 15-én Pesten és Budán a márciusi ifjak a béke, szabadság és egyetértés jelszavaival a 12 pontba összegyűjtve kimondták, hogy mit kíván a magyar nemzet. Követeléseik legfontosabb célja volt a nemzeti önrendelkezésünk helyreállítása, szuverenitásunk visszaszerzése.
Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári és minden hazafi elutasította a birodalom irányítását, az idegen érdekeket
kiszolgáló politikát, és hangos felkiáltással a Nemzeti dal sorait visszhangozva esküt tettek arra, „..hogy rabok tovább Nem leszünk!”
Nekünk március 15-e nemcsak egy napot, a nemzeti erőfeszítés napját jelenti, hanem az 1848–49-es küzdelmes esztendőket, a harcot, amit a világosi katasztrófáig megvívott a magyar nemzet, és amely bukásában is örök időkre meghatározta nemzeti alapértékeinket, meghatározta a szabadsághoz való viszonyunkat, meghatározta az összetartozás élményét.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc volt az a történelmi esemény, amelyikben a magyarság megmutatta, hogy az élen tud járni Európában, ha hisz önmagában, és rendületlenül tud küzdeni saját érdekeiért, szabadságáért, önrendelkezéséért.
A történelem nem ért véget. Birodalmi törekvések most is parancsolni kívánnak
hazánknak: „vagy velem vagy ebben a háborúban, vagy ellenem és akkor mindent
megteszek azért, hogy elveszítsd a szabadságodat.
Küldök olyan bábfigurát Magyarországra, aki Brüsszelnek engedelmeskedve folytatná az orosz-ukrán háborút, szervezné a migrációt, átnevelné a gyermekeinket és kiszolgáltatná hazánk
gazdaságát az idegen érdekeknek.”
Ezzel szemben a mi közösségünk a reformkori nagyjaink útmutatását követve bátran
kiáll Magyarország függetlenségéért, mert „A haza minden előtt!” A márciusi ifjak
példája pedig nap, mint nap sarkalljon bennünket arra, hogy a közösen elvégzendő
munkánknak hála „Legyen béke, szabadság és egyetértés” itt a Kárpát-medencében!
Fónagy János beszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplők! Kedves Barátaim!
Tavasz van, az újjászületés, az ébredés és remény ideje. Ahogy a tavaszi napfény felmelegíti a
földet, és esélyt ad az új élet kezdetének, úgy a forradalom szívekben született és táplált
eszménye is új reményt hozott, és ébredést a társadalmi igazságosság és szabadság iránti vágyunk
felismeréséhez.
Ez a vágy emberek ezreit szólította harcba, hogy álljanak ki elveikért, harcoljanak az elnyomás ellen, és küzdjenek egy jobb jövő megteremtéséért. A mai napon egy különleges alkalomra gyűltünk össze: az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc ünnepére. Ez a nap emlékeztet minket arra, hogy a szabadság, az egyenlőség és a testvériség eszméi milyen fontosak számunkra, és hogy ezekért az értékekért mekkora áldozatokat hoztak elődeink.
Az 1848-as forradalom öröksége arra ösztönöz minket, hogy vállaljuk és folytassuk a harcot a függetlenségünket korlátozó hatalom, a mindenkori birodalmi szemlélettel szemben. Emlékezzünk arra, hogy együtt képesek vagyunk egy olyan társadalmat építeni, ahol mindenki szabadon élhet, és ahol a nemzeti szándékainkat nemcsak elfogadják, hanem ünneplik is. 1848. március 15-én a magyar nép összefogott, hogy hangot adjon vágyainak és követeléseinek. Pesti ifjak, költők és politikusok egyesültek azért, hogy egy önálló, szabad Magyarországot építsenek.
Kedves Barátaim!
Ma, amikor egyesítjük a múlt dicsőségét a jelen kihívásaival, fontos, hogy emlékezzünk a
márciusi ifjak bátorságára és elszántságára. Ők nem csupán a szabadságért harcoltak, hanem egy
olyan jövőért is, ahol minden magyar ember méltóságban élhet, ahol a jog és az igazság
érvényesül.
Március 15-én ezért olyan különleges eseményt ünneplünk, amely nem csupán a
magyar történelem egy fontos állomása, hanem egy olyan szimbólum is, amely összeköti
nemzetünk múltját annak jelenével és a jövőjével. Ezért március 15-én nemcsak a múltat
ünnepeljük, hanem azt a jövőt is, amiért mi is felelősek vagyunk.
Ha körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy a szabadságért és az igazságért folytatott harc soha
nem ér véget. Mindannyiunknak felelőssége abban van, hogy szüntelenül őrizzük és védjük
azokat az értékeket és eredményeket, amelyekért elődeink a mi érdekünkben is hősiesen
küzdöttek, az életüket adták.
Most, amikor itt állok Önök előtt, egy olyan időszakban beszélek, amikor Magyarország
szabadsága és szuverenitása újra komoly kihívásokkal néz szembe, megélve az Európai Unió
keretein belül zajló sokszínű vitákat és feszültségeket. Múltunk dicsőségére és a jövőnk iránti
felelősségünkre emlékezve fontos, hogy megálljunk egy pillanatra, és mérlegeljük helyzetünket.
Az 1848-as forradalom hősei, akik bátran harcoltak a szabadságunkért, tudták, hogy a
függetlenség és az önrendelkezés nem csupán egy ideál, sokkal inkább egy életforma, amelynek
védelme kötelez minket. Az ő áldozatuk és küzdelmük példa arra, hogy nem elég csupán
vágyakozni a szabadságra; azt nap, mint nap meg is kell védeni.
Az Európai Unió, amely annyi lehetőséget és erőforrást kínál, gyakran a nemzeti identitásunk és
érdekeink ütközőpontjává is válik. A jogállamiság és az alapvető jogok védelme érdekében
folytatott harc közepette fontos, hogy az 1848-as forradalom és szabadharc által megalapozott
nemzeti szuverenitásunkat is megőrizzük.
Magyarország az Európai Unióban nem csupán egy politikai vagy gazdasági közösség tagja,
hanem egy büszke nemzet, amelynek történelme, kultúrája és hagyományai nem szorulnak külső
értelmezésre. Az Európai Unióval való kapcsolatunk nem azt jelenti, hogy fel kell adnunk
nemzeti önállóságunkat. Éppen ellenkezőleg: az EU-n belül kell megvédenünk azt az értéket,
amely nemcsak a múltunkat, hanem a jövőnket is meghatározza.
Mi, magyarok, mindig is megértettük, hogy a szabadság és a szuverenitás kéz a kézben járnak.
Ma is éppúgy fontos számunkra, hogy megőrizzük a függetlenségünket és a döntéshozatal jogát,
mint bármikor a történelem során. Az EU-ban való tagságunk nem azt jelenti, hogy feladjuk a
szuverenitásunkat, hanem hogy képesek vagyunk érvényesíteni nemzeti érdekeinket egy közös
európai közegben is.
Hölgyeim és Uraim!
Magyarország szuverenitása nem lehet alku tárgya. Az unió tagjaként is tisztában kell lennünk
azzal, hogy a nemzeti érdekeink védelme nemcsak politikai kérdés, hanem a jövőnk záloga is. A
nemzeti szuverenitás nemcsak egy önálló, izolált létezést jelent, hanem egy aktív részvételt is a
közös célok és érdekek megvalósításában
A szabadságért folytatott harc tehát, ahogy előbb említettem, soha nem ér véget. Ki kell állnunk a magyar értékek és hagyományok mellett, biztosítva, hogy országunk hangja és érdekei mindig érvényesüljenek a közös döntéshozatal során.
Bízom abban, hogy közösen megtaláljuk a helyes utat, ahol a nemzeti önállóság és az európai
együttműködés harmóniában létezhet. Az Európai Unióban való részvételünk lehetőséget ad arra,
hogy mindezt új, modern környezetben valósítsuk meg, miközben megőrizzük azokat az
értékeket, amelyekre büszkék vagyunk.
Magyarország jövője rajtunk múlik, és mi mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy ezt a jövőt
megvédjük, és erősítsük azokat az értékeket és érdemeket, amelyekért 1848 áprilisi szélviharai
között harcoltak a magyar nép fiai és lányai. Ez a feladatunk pedig nemcsak a magunk, hanem a
jövő nemzedékeinek érdekeit is szolgálja.
Dolgozzunk együtt egymásért azért, hogy szabadságunk, méltóságunk és a jövőnk ne csupán a
múlt emlékére épüljön, hanem a jelen kihívásaival is szembenézve, közös jövőnk érdekében
formálódjon.
