A címben említett mondatot maga az érintett fogalmazta meg, akire jókora meglepetést várt egykori színházában, az Újszínházban…
A gazdag színészi pályafutást megélt idős székely góbét a Budaörsi Székely Kör Egyesület, mint tiszteletbeli elnökét köszöntötte sok más budaörsi civil szervezettel és barátokkal egyetemben. Február 16.-án a „köszöntő sereg” elkísértük a színművészt egykori színházába, az egykori Thália, manapság Újszínház épületébe, hogy még egyszer be szippanthassa az egykori légkőrt és emlékeket, és hogy érezze, ő még most is színművész, életművész. Mert valóban csak egy életművész tud ilyen példás szakmai életpályát megélni.
Ambrus András 1925 november 29.-én született Gyergyóalfaluban. A második világháború után Magyarországra szökött. 1953-ban szerzett színművész oklevelet a Színházi- és Filmművészeti Főiskolán. 1952-53-ban, majd 1956-1961 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1978-1985 között sikeres filmek szereplője volt.
A színházi látogatáshoz éppen egy Wass Albert darabot, az „Elvásik a veres csillag”ot választottuk, mivel ő is gyerekként, székelyként átélte ezt az „érát”, majd 1971-ben Budaörsre települve itt teremtett saját kezűleg otthont a családnak. Otthona igazi székely porta, a hegyoldalon, fenyőkre néző mézeskalács házikóval, saját faragású székely kapuval és kopjafákkal.
Az előadást követően a színház igazgatója, Dörner György a szakma nevében köszöntötte Bandi bácsit, akinek a nagyérdemű álló tapssal köszönte meg munkásságát és további jó egészséget kívánt. Az igazi meglepetés a kiváló egészségnek és szellemi frissességnek örvendő András bácsi számára a színház büféjében következett, ahol a köszöntő sokaság pezsgővel üdvözölte és éltette a színművészt.
A család és a sok barát mellett ott volt Simó József, a Czegei Wass Albert Alapítvány elnöke, a Budaörsi Székely Kör tagjai, Ambrus Károly tárogatóművész, a budaörsi KÉSZ elnöke, Félegyházy-Megyesy Péter, Nagy Sándorné és a Luntz Ottokár Kertbarátok Egyesülete, Szalay Csilla baráti társasággal, Szaplonczai Marianne a Magyar Történelmi Szalon tagjaival és a pacsirta hangú hölgykoszorú, akik közül néhányan a szentegyházi gyermek filharmónia kórus tagjaként pallérozták tehetségüket. Bandi bácsi kedves dalainak éneklése után Szabó Lőrinc verssel köszöntötte Kiss István, mókás mondókával és útravaló elemózsiával ajándékozta meg F-Megyesy Péter.
Jó volt látni egy ekkora színművész életművét és 100.-ik életévét köszöntő, sok székely viseletbe öltözött honfitárs és barát szeretetét, amely remélhetőleg még jó időre életkedvre és kitartásra ösztönzi az „öreg székely fenyőt”, aki minden helyi kulturális eseményen részt vesz szavalattal, anekdotákkal és visszaemlékezésekkel.
Remélhetőleg így fogjuk őt viszontlátni március 10.-én 18 órától, a Székely Szabadság Napja alkalmából a katolikus templomkertben rendezett, a székely zászló felvonásával egybekötött megemlékezésűnkön, ahová ezúton hívunk minden székelyt és érdeklődőt, utána pedig egy kis erdélyi szilvóriumra és kürtöskalácsra várjuk vendégeinket.
a B.SZ.K.E nevében, vitéz Gligor Attila
