Kirándultunk Székelyudvarhelyre. A székelyek közössége mindig is híres volt összetartásáról és közösségi szelleméről. Ez különösen igaz, amikor sporteseményekről van szó, hiszen a sport nemcsak a fizikai erőnlétet, hanem a közösségi összetartozást is erősíti.
Egy nemrégiben megrendezett focitorna ismét bebizonyította, hogy a székelyek számára a sport több mint játék; ez egy életforma, amely összeköti őket. A torna során a székely csapatok nemcsak a pályán mutatták meg tehetségüket, hanem a pályán kívül is példát mutattak összetartásból. A szurkolók lelkesedése, a csapatok közötti barátságos versengés és a közös cél érdekében tett erőfeszítések mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a rendezvény igazi közösségi élménnyé váljon.
A székelyek számára a focitorna nemcsak a győzelemről szól, hanem arról is, hogy együtt lehetnek, támogathatják egymást, és megoszthatják örömeiket és bánataikat. Az ilyen események erősítik a közösségi kötelékeket, és emlékeztetnek arra, hogy a közös célok elérése érdekében mennyire fontos az összefogás.
Az emberhiányos csapatokat az ott lévők segítették ki, visszahozva a kaláka anyaországban elfeledett intézményét( köszönhetően a Gyurcsány kormány munkaerőt védelmező „intézkedéseinek”). Köszönjük a mellettünk harcolóknak, hogy segítettek.
A torna végén nemcsak a győztes csapatok, hanem minden résztvevő gazdagodott egy élménnyel, amely megerősítette bennük a közösség iránti elkötelezettséget. A székelyek összetartása és közösségi szelleme példaértékű, és minden ilyen esemény újabb bizonyíték arra, hogy a sport valóban összehozza az embereket.
Az esti Európa-bajnokság román kézilabda meccs végén énekelt Székely Himnusz, a román ellenfél hozzáállása, egymás éltetése nemcsak felemelő, de reményt adó is.
Kiruccanásunkat a petrozsényi „Jézus szíve ” gyermekotthonnak vitt adományokkal zártuk,- kellemeset a hasznossal összekötve. Immár hagyomány, hogy évente legalább egyszer segítjük szórványban maradt testvéreinket. ” Egy vérből valók vagyunk!”
December a szeretet és az összetartozás hónapja, amikor sokan igyekeznek segíteni a rászorulókon. Az adományozás különösen fontos ebben az időszakban, hiszen a hideg téli hónapok és az ünnepek közeledte még inkább ráirányítja a figyelmet a nehéz helyzetben lévőkre.
Az adományozás nemcsak az anyagi támogatásról szól, hanem az emberségről és a közösségi felelősségvállalásról is. Amikor adományozunk, nemcsak a rászorulók életét tesszük könnyebbé, hanem saját magunkat is gazdagítjuk.
Az adományozás öröme és a tudat, hogy segítettünk valakin, aki igazán rászorul, melegséggel tölti el a szívünket. Számos módja van annak, hogy segítsünk: pénzbeli adományok, ruhák, élelmiszerek, játékok vagy akár önkéntes munka formájában is hozzájárulhatunk a közösségünk jólétéhez. Fontos, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb módot, és lehetőségeihez mérten segítsen.
A decemberi adományozás különösen fontos, mert ilyenkor sok családnak és egyénnek van szüksége extra támogatásra. Az ünnepek közeledtével a közösségi összefogás és a segítőkészség még inkább előtérbe kerül, és emlékeztet minket arra, hogy mennyire fontos az egymás iránti figyelem és gondoskodás.
Az adományozás nemcsak a rászorulóknak jelent segítséget, hanem a közösség egészének is. Erősíti a társadalmi kötelékeket, és hozzájárul egy összetartóbb, empatikusabb közösség kialakulásához. Ezért fontos, hogy decemberben, és az év minden napján, emlékezzünk arra, hogy adni jó, és hogy minden apró segítség számít.
Jó volt látni, érezni ismét, hogy miként ápolják azt a magyarságot – innen Budaörsről távol- amit magától értetődőnek gondol az itt élő többség, és mint ilyen értékét fel sem fogja. Ott a megmaradásért tenni kell, segíteni kell,- ezért a hazai támogatásokat nem elhanyagolva,- mi ott segítünk.
Azoknak , akik emiatt megszóltak az elmúlt években, Villon soraival válaszolok : ” boldog, ki nem próbálta még..” azt a sorsot, vagy , hogy újabb legyen az idézet : ” S bár a lényeget még nem értheted, amíg nem éltél nehéz éveket.”.
Békesség Istentől.
KCs
