1964. november 7. Ez a dátum talán örökre beírta magát a budaörsi sportrajongók kollektív emlékezetébe. Ezen a napon játszották ugyanis az amatőr csapatok számára kiírt Szabad Föld Kupa első döntőjét a Népstadionban, amelyen a Budaörs 2:1-re legyőzte a Pilis csapatát.
Az eltelt szinte napra pontosan 60 év alatt természetesen sok minden történt a budaörsi sportban, a focicsapat megjárta a másodosztályt is, ám a tősgyökeres helyiek számára a budaörsi sport dicsőségtábláján még mindig a legnagyobb betűkkel e meccs felirata díszeleg. A kerek évforduló kapcsán úgy gondoltuk, nekünk is érdemes felidéznünk az akkor történteket.
Ebben pedig annak a Boros Györgynek a segítségét kértük, aki a nyolcvanas évek közepétől majd másfél évtizeden át volt a Budaörs SC labdarúgó-szakosztályának vezetője, emellett a szenvedélye a sporttörténelmi relikviák és dokumentumok gyűjtése.
Kezdésként kicsit idézzük fel a meccsen történteket. Hogyan alakult az eredmény?
A Budaörs szerzett vezetést még az első félidő közepe táján. Mégpedig Kosziba Gyula nagyjából 20 méteres lövésével. Ez meglehetősen szerencsésnek, sőt potyának mondható gól volt, hiszen a pilisiek kapusa odaért a labdára, de olyan szerencsétlenül nyúlt hozzá, hogy az mégis a kapuba jutott. Aztán a második félidőben még egyenlített az ellenfél, de jött a csereként beálló Both, aki az 58. percben lőtt egy gólt és erre már nem volt válasza a pilisieknek.
A csapat egyébként a következő összeállításban kezdte a meccset. Kónya védett, a védelmet Nagy, Szalai és Bajkó alkotta, a fedezetpár Berger és Bodnár volt, a támadósorban pedig Tóth, Szopós, Mezei, Kosziba és Lukács kapott helyet. Csereként még Both és Kürti állt be. A csapat vezetőedzője pedig Kun Vilmos volt.
Az első gól szerzője, a később Budaörsön később edzőként is tevékenykedő Kosziba Gyula sajnos pont a napokban hunyt el, így gyakorlatig már alig vannak közöttünk azok közül, akik akkor pályára léptek. Kik ők?
Tudomásom szerint már csak ketten vannak, Tóth Lajos és Kürti.
Térjünk vissza a meccsre, pontosabban a kupára. Hogyan jutott el a döntőig a Budaörs?
A Szabad Föld fináléjába az a két amatőrcsapat kerülhetett be, akik a Magyar Kupa, pontosabban akkoriban még Magyar Népköztársasági Kupa sorozatában a legtovább jutottak. Akkoriban még területi alapon rendezték meg az első fordulókat, a Budaörs pedig szépen végig verte az összes csapatot, amelyik a körzeti selejtezők során elé került. Így jöhetett a döntő, amelyet a Népstadionban gyakorlatilag telt ház előtt rendeztek, hiszen azt a Magyar Népköztársasági Kupa döntője előtt játszották.
Mit jelentett ez a meccs, ez a győzelem Budaörs életében?
Ez egy óriási dolog volt, hiszen akkoriban Budaörs egy alig pár ezres létszámú kis közösség volt, ezzel mégis bekerült a neve az országos sajtóba, elhangzott a tévében. Akkoriban még itt mindenki ismert mindenkit, a játékosok is innen kerültek ki, a közösség tagjai, sokak személyes ismerősei, barátai voltak. Komolyabb sportolási lehetőség is csak a foci volt, szóval ez a csapat volt a nagybetűs csapat a településen. Mondhatni tehát, hogy szinte a teljes Budaörs megmozdult, hogy lássa a fiúkat a Népstadionban.
Milyen későbbi hozadéka volt ennek a sikernek? Csúnya kifejezéssel élve, profitált ebből aztán valamit a budaörsi foci, vagy maguk a játékosok?
Az biztos, hogy a játékosok pénzt ezért nem kaptak, talán egy vacsorára hívta meg őket a település vezetősége. Ők színtiszta amatőrök voltak, többségük kétkezi munkás volt vagy itt a Sasadban, amely egyébként magának a csapatnak is a hátterét biztosította, vagy valamelyik budapesti gyárban. Nekik annyi maradt, hogy itt Budaörsön nagyon szerették őket, Aranycsapatként emlegették őket, még évtizedekkel később is sokan összesúgtak egy-egy játékos háta mögött az utcán, hogy „nézd ott megy XY, aki benne volt a kupagyőztes csapatban.
Ami pedig a budaörsi focit illeti, igazából az se sokat. Sajnos egészen a kétezres évek elejéig a körülmények nem tették lehetővé azt, hogy a csapat komolyabb terveket szövögessen. Talán sokan emlékeznek még a Dózsa György utcai földes pályára, az ottani körülményekre. Bár volt egy-két jó meccs, komoly nézősereg előtt ott is, gondolok itt mondjuk egy Budaörs-Tatabánya Magyar Kupa-meccsre, vagy egy-egy kemény rangadóra a Törökbálintra, hosszú távon a létesítmény nem volt alkalmas a komolyabb célok elérésére.
Aztán elkészült az Árok utcai stadion, a csapat feljutott a másodosztályba is, jelenleg harmadosztályú, de némi esélye még van a feljutásra. Az új stadionban pedig az egykori kupagyőztes budaörsi aranycsapat emlékezete azért egy emléktábla és egy kiállítás erejéig helyet kapott, amelyet néhány hete, a Budaörsi SC centenáriumi ünnepsége keretében avathattunk fel.
– fela –
