Székely-magyar összetartozás –2018 óta hivatalos napja is van e fogalomnak. Mégpedig október 16., annak emlékére, hogy 1848-ban az agyagfalvi nemzetgyűlés e napon nyilvánította ki a székelység csatlakozását az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz. Ám, azt nyugodtan kijelenthetjük, a székelyek és a magyarok összetartozása jóval korábbra datálható, hiszen a székelyek mindig is szereplői voltak az 1100 éves magyar történelemnek.
Ez a bizonyos összetartozás pedig, ha váltakozó tartalommal és intenzitással, de mindig jelen volt. A Budaörsi Székelykör például úgy gondolta, idén ezt a jeles dátumot egy, a Heimatmuseumban tartott rendezvénnyel ünnepli meg, amelyen egy jó vacsorával és az Üsztürü zenekar jóvoltából némi közös danolászással várta a meghívottakat. Mi pedig úgy gondoltuk, e rendezvény pedig jó alkalmat ad nekünk arra, hogy kicsit megtudakoljuk, manapság kinek, mit is jelent az összetartozás.
Én a 90-es években költöztem át az Anyaországba, úgy gondoltam, jobb lesz nekem, hiszen itt úgy beszélnek, ahogy én – kezdi a kérdésünkre adott válaszát a Budaörsi Székelykör elnöke, Gál-Pál Sándor. Mint mondja, 1848-ban a székelyek nem tétlenkedtek, az agyagfalvi országgyűlésre 60 ezren mentek el és egyöntetűen nyilvánították kiállásukat a magyar szabadságharc mellett, sőt négy dandárt is felállítottak, amely azonnal harcba is indult.
Manapság ugyanakkor szerinte néha-néha kicsit hiányos ennek az összetartozásnak a kifejezése, jobban kellene ápolnunk ezeket a hagyományokat, évről-évre megemlékezni róla, mert jobb lenne mindenkinek, ha még a mostaninál is szorosabb lenne a kapcsolat és jobban kiállnánk egymásért – teszi hozzá Gál-Pál Sándor.
F. Megyesi Péter, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének budaörsi elnöke válaszában a rendszerváltás időszakát idézte fel. Mint mondta, bár már az azt megelőző időszakban is volt egy láthatatlan kapocs, az internacionalizmus bukásával végre felszínre kerülhetett a nemzeti identitás és ez felerősítette a magyar-magyar, így a székely-magyar összetartozás érzését is. Ő személy szerint azóta is aktívan igyekszik megélni ezt.
Rengeteget jár Erdélybe, különböző általa képviselt szervezetekkel igyekezett mindig segíteni, amikor szükség volt. Felléptek a falurombolás ellen, segítettek a romániai forradalom idején, támogatták Böjte Csaba tevékenységét. Fontos feladatunknak tartottunk ugyanakkor, hogy a székelyek ismerjék meg a felvidékiek, délvidekiek, kárpátaljaiak gondjait-bajait és viszont. Egy szőttest kellett létrehoznunk a különböző színekből, mert azt gondolom mindennél fontosabbak a lelki kapcsolatok erősítése, az, hogy érezhessük mindannyian, hogy fontosak vagyunk a másiknak – mondja F. Megyesi Péter.
Minden emléknap annyi, amennyi tartalommal azt megtöltik, ha nem ünnepeljük, előbb-utóbb senkinek nem jelent majd semmit – mondja Keresztes Csaba, aki a 2000-es évek elején telepedett át Németország érintésével Erdélyből Budaörsre. Én akkor doktoráltam az ELTE-n, és végül itt ragadtam Magyarországon – teszi hozzá.
Szerinte mostanában egyre komolyabb tartalmat kap az összetartozás, amelyre jó példa, hogy a mai fiatalok gyakorlatilag a himnuszuknak választottak egy dalt, és Dunaszerdahelytől a Délvidéken át Erdélyig mindenhol éneklik, hogy „Egy vérből valók vagyunk”. Mégpedig mindezt önként és büszkén. És ez a lényeg – teszi hozzá Keresztes Csaba, hogy mindenki, aki magyarnak született, az magyar is akarjon lenni.
A rendezvényen jó néhány fiatal is képviseletét tette, köztük Keller-Deák Kristóf. Ő végzettségét tekintve történész, így a válaszadást kicsit a szakmája irányából megközelítve kezdte. Mint mondta, a székely-magyar barátság végig jelen volt az 1100 éves magyar történelem során és ezen az se változtatott, hogy jó száz éve egy határ választ el minket egymástól. És ezen a napon erre is fel kell hívni a figyelmet, hogy bár mi egy határ két oldalán élünk, mégis egy nemzet vagyunk – teszi hozzá. Szerinte rendkívül fontos, hogy ápoljuk a közös hagyományokat és azokat átadjuk a későbbi generációk számára is. Közösségeket kell alkotnunk a különböző területeken élő közösségekből – tette hozzá. Kristóf szerint ez a tevékenység az utóbbi években új lendületet kapott, így egyre markánsabbá válnak az anyaországi és a határon túli magyarok.
Azt gondolom, ha már székely-magyar barátság, akkor ezt a barátságot úgy kellene megélni, hogy annak tényleg mélysége és tartalma legyen – mondja Szilágyi András, aki a Budaörsi Székelykör tagjaként az egyik fő szervezője volt az estének. Úgy gondolom sajnos, hogy ez most egy kicsit felületes, elsilányított történet, mindenki tud a másikról, még esetleg érdeklődik is, de a barátságnak ennél mélyebb történetnek kellene lennie – teszi hozzá. Szilágyi András szerint egy barátság esetében fontos lenne az, hogy kétoldalú legyen, amelybe lelkiséget és emberséget is vinni kell.
Ezt talán Jókai fogalmazza meg a legszebben az Erdély aranykora című regényében, mondván szükség van erre a testvériségre, mert hol az egyik, hol a másik megszorulhat és az igazi barátság akkor mérettetik meg, amikor baj van – mondja Szilágyi András.
fela
