A Budaörsi Katolikus templom kertjében, a Mindszenty-szobor előtt tartotta megemlékezését a budaörsi Fidelitas. A rendezvényen János atya szavaival indult, majd Czuczor Zsolna furulya-játékával színesítette az ünnepséget. Ezt követően Czuczor Gergely, a budaörsi Fidesz elnöke, a párt Pest megyei II. számú választókerületének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Keller-Deák Kristóf történész, a budaörsi Fidelitas elnöke, mondott beszédet.
Czuczor Gergely köszöntője:
Kedves Budaörsi Barátaink!
A magyar egy szabadságharcos nemzet. Mi azért vagyunk egy szabadságharcos nemzet, mert a szabadságot mi soha nem kaptuk ingyen, nekünk mindig harcolnunk kellett érte, és mindig meg is
kellett azt védenünk.
Mi, magyarok nem szeretjük, nem tűrjük, ha azt akarják tőlünk idegenek, vagy az őket képviselő hazai prókátorok, hogy a függetlenségünkről lemondjunk, a szuverenitásunkról bármennyit is
feladjunk.
Az 56-osok hősies kiállása örökké köszönetet és tiszteletet érdemel és egyben meg is erősít bennünket. Az ő hősiességük, egy olyan erő, egy olyan erős fal, amelynek mindig nekivethetjük a hátunkat, mert a mi
harcainkban, csatáinkban, kihívásainkban megerősítenek bennünket.
Ezért kell megemlékeznünk helyben az 1956-os forradalom budaörsi
áldozatairól:
Furka Sándorról, Soltai Bélánéról, Schwarz Andrásról, Ujj Jánosnéról
Az október 27-i a mai Jókai Mór Művelődési Központ előtti álló szovjet páncélosok támadásakor ők négyen haltak itt Budaörsön hősi halált.
Nekünk a szabadság életösztön. A szabadságunkat védenünk kell!
A Pesti Srácok, a magyar fiatalok hősies harca legyen mindannyiunk, de legkiváltképp az utódainknak követendő példája!
Tisztelet Ünneplő Közösség!
Emlékezzünk méltó módon a magyar szabadságáért vérüket áldozó honfitársainkra! Emlékezzünk az 56-os Hőseinkre!
(forrás: facebook.com/czuczorg)
Keller-Deák Kristóf beszéde:
A magyar történelem évszázadai sok olyan honfitársunk emlékét őrzik, akik szívükön viselték a haza sorsát. Történelmünk szabadságharcai megmutatták, hogy mi, magyarok nem félünk fegyvert fogni a szabadságunkról van szó.
A függetlenségünkért vívott küzdelmeknek mindig ott voltak a frontvonalában az adott kor fiataljai. Bocskaitól Rákóczin át a márciusi ifjakig. A XX. század vérzivataros évtizedei soha annyi próbatétel elé nem állították nemzetünk fiataljait, mint ebben az évszázadban.
Világháború után világháború, hadifogság és málenkij robot. Ott voltak hóban, fagyban, Isonzónál, Don-kanyarban, a Szovjetunió lágereiben. A magyar fiatalok helyt álltak a múlt évszázad véres harcmezőin Caporettótól Voronyezsig, Galíciától a Szentföldig, és erejüket, kitartásukat nem tudta a történelem megtörni.
1956 ennek az évszázadnyi hősiességnek kiemelkedő példája. A forradalom idején a szovjetek ellen harcoló pesti srácok tízen- és huszonéves kamaszok, fiatal munkások, egyetemisták, diákok voltak zömében. Velük együtt nagyjából 1000–1500 főnyi szabadságharcos vette fel a küzdelmet az ellenséggel.
68 évvel ezelőtt a magyar fiatalok megmutatták a világnak, hogy számukra mit jelent a szabadság.
A mai napon emlékezünk a diktatúra által kegyetlenül kivégzett Mansfeld Péterre és Tóth Ilonára, Angyal Istvánra, a Tűzoltó utcai felkelők bebörtönzött, majd kivégzett parancsnokára, Szabó Ilonára, aki 17
évesen, valamint Szeles Erikára, aki 15 évesen halt hősi halált a harcok során.
Velük együtt emlékezünk ma mindazokra a fiatalokra – a pesti srácokra -, akik fegyvert fogtak és ott voltak a magyar történelem ezen nagyszerű pillanataiban és készek voltak akár életüket áldozni azért, hogy mi most itt lehetünk együtt!
A múltját feledő nemzetnek nincs jövője! Ennek tudatában őrizzük hőseink emlékét! Áldozatukért sohasem lehetünk eléggé hálásak!
