Lapunk olvasói megszokhatták, hogy hónapról-hónapra jelentkező egészségügyi rovatunkban napjaink talán legismertebb természetgyógyásza, Mester Károly ad szakértő tanácsokat a helyes és főképp egészséges táplálkozásról. Úgy gondoltuk, ideje egy rendhagyó cikknek e rovatban, amelyben ezúttal magáról a szerzőről, azaz Mester Károlyról tudhatunk meg egy kicsit többet.
Agrármérnök és természetgyógyász – ezt olvashatjuk mindenhol a neve mellett. De hogyan lett egy mezőgazdasági szakemberből embergyógyász?
Azt hiszem az egyre nyilvánvalóbb, hogy egészségünk, életminőségünk nagyban függ attól, mit eszünk. Mennyire egészséges az a hús, vagy zöldség, ami az asztalunkra kerül. Egy agrármérnök pedig e témában sokat tud tenni. Az összefüggés tehát azt gondolom, egyértelmű. Ezt jelzi talán az is, hogy az én történetem egyáltalán nem egyedi.
Elég csak két nevet mondanom, Béres József és Béky László. Mind a Béres-csepp megalkotója, mind pedig a hazai természetgyógyászat, nemrégiben sajnos elhunyt legnagyobb alakja agrármérnökként kezdte pályafutását és onnan vált az emberek egészségével foglalkozó szakemberré. Jómagam fiatal agrármérnökként, bár kutatónak indultam, de látva a Kádár rendszer mezőgazdasági kutatásának forráshiányát egy ezer kocás sertéstelepen kezdtem el dolgozni, az lett az én igazi kutató intézetem.
Aztán jött a rendszerváltozás, ami teljesen átalakította a viszonyokat. Megjelentek a nagy nyugati takarmánnyal foglalkozó cégek és hozták a maguk tudását és termékeiket, 95-96 táján pedig megjelentek a génmódosított termékek és az adalékanyagok is. Mi pedig csak kapkodtuk a fejünket, hogy egyre több antibiotikum kell, egyre rosszabbul működik az állatok immunrendszere, egyre több bélbetegség üti fel a fejét. Egyre furcsább és összetettebb kórok jelentek meg, amelyekre nem igazán tudtunk választ.
Azt kell mondanom, eleinte egyfajta Stockholm-szindromában szenvedtünk, mert ezeket a válaszokat azoktól a cégektől vártuk, akik ezeket a takarmányokat szállították. De mondanom sem kell, hiába. Aztán úgy hozta az az élet, hogy kijutottam Európába, több száz sertéstelepet látogathattam meg és legnagyobb megdöbbenésemre mindenhol ugyanazokat a problémákat láttam, mint itthon. Hazatérve pedig úgy döntöttem, saját magam adom meg a választ ezekre a kérdésekre, és gondolkodó, valamint az állatokat nagyon szerető emberként eljutottam a biológiai törvényekig, azaz a teremtést törvényszerűségéig.
Ezt előtérbe helyezve, idősebb kollégákkal folytatott beszélgetések tapasztalatait felhasználva, gyógynövények alkalmazásával is kidolgoztam egy saját gyártású, úgynevezett funkcionális takarmányt, amely GMO- és adalékanyag-mentes, amely kifejezetten jó hatással volt az állatok egészségére, immunrendszerére. De egyúttal egy újabb feladatot is adott, valahogyan segíteni kellene a továbbra is ipari takarmánnyal etetett állatokon is. Így az addigi kutatásaim eredményeit felhasználva kifejlesztettem egy táplálék-kiegészítőt. Ez a Wendelin-eszencia, amely az állatok ivóvízébe keverve fejti ki gyógyító hatásait. Ennek kedvező élettani hatásait látva pedig felmerült, hogy egy ehhez hasonló készítmény segíthetne az emberek egészségügyi problémáin is, így továbbfejlesztve a wendelint sikerült megalkotnom a Herbafulvo étrendkiegészítőt, amely már az emberek számára nyújt segítséget.
És ha jó tudom, akkor és itt jött a képbe Béky László?
Igen, a Tanár úr, akinek azt gondolom, sok más természetgyógyásszal együtt rengeteget köszönhetek. Ő egy olyan formátumú szakember volt, amely százévente egy, ha születik. Ő volt az, aki mindenhez értett, a természetgyógyászat minden ágában maradandót alkotott. Én úgy kerültem vele kapcsolatba, hogy végighallgatta egy előadásom a Herbafulvóról, majd felhívott és azt mondta, Károly neked mindenképpen természetgyógyásznak kell lenned! Gyere el az iskolámba, de ne csak tanulni, hanem oktatni is.
Így én már nem túl fiatalon újra iskolapadba ültem, kicsit félve, hogy Úristen, hát hogy fogom én ezt bírni, órákat üldögélni egy helyen. Hát, nemhogy kibírtam, egyszerűen minden percét élveztem, lenyűgözve hallgattam Béky Tanár úr előadásait, fantasztikus meglátásait. Hatalmas élmény volt, kellő motivációt adott ahhoz, hogy magam is elkezdjem gyógyítani az embereket. És közben taníthattam is az iskolában, előadásokat tartottam arról, hogy milyen egészségügyi problémákat okozhatnak a génmódosított termékek, az adalékanyagok, a szabad aminósavak.
A Tanár Úrral pedig élete végéig szoros munka- és baráti kapcsolatban maradtam. Ő mindig tette fel a kérdéseket, adta a feladatokat nekem, amiket én próbáltam megválaszolni, megoldani. E közös gondolkodás pedig olyan kérdésekre adott választ, hogy például mi okozza a refluxot, a magas vérnyomást, az aranyeret, a pajzsmirigy-problémákat. Én pedig a munkám során igyekszem az ő szellemiségét továbbvinni, aminek a lényege az is, hogy nem a piros pontokért dolgozunk, azaz nem a pénz motivál.
A mai viszonyokat ismerve, ezt azért gondolom, sokan nem nézik jó szemmel. Sokat kell harcolnia munkája során?
Sajnos, a helyzet valóban nem túl egyszerű. Az Európai Unió jelenleg érvényes élelmiszerbiztonsági politikája gyakorlatilag tárt kapukat nyit az amerikai takarmányos cégeknek. Azt szoktam mondani, hogy az igazi probléma, hogy az unió vezetése nem rosszul csinálja a dolgait, hanem rosszat csinál, de azt sajnos nagyon jól. Pedig azt gondolom, ha sikerülne ezeket a káros anyagokat valahogy kivezetni az élelmiszeriparból, jelentősen csökkennének azok a bizonyos sokat emlegetett kórházi várólisták is. De erre jelenleg nem sok reményt látok, így a saját határaimon belül igyekszek segíteni. És persze ütközök falakba, érdekes történetekbe.
Egyszer például egy elismert hazai agrárlap főszerkesztője felkért, hogy egy cikket írjak számukra. Mondtam neki, hogy rizikós vállalkozásba fog, mert azt a cikket a szerkesztőbizottság országosan elismert szaktekintélyei biztos, hogy nem engedik majd megjelenni. Ez így is történt, ők gyakorlatilag kikérték maguknak. Ám, azóta sem tudom, ki, honnan, de valaki vélhetően rászólt a lap felelőseire, hogy mégis engedjék be a cikket. Ezt végül meg is tették, ám írtak elé egy kis bevezetőt, hogy a leírtak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, ők ezt egyfajta vitaindítónak szánják. De az ígért vita természetesen valahogy elmaradt. És persze a dietetikus-társadalom egy részének elismerését sem vívtam ki azzal a kijelentésemmel, hogy a teljes kiőrlésű péksüteményeket gyakorlatilag lassú méregnek nevezhetjük. Pedig tudományos tényekkel, vizsgálati eredményekkel bizonyítottam. És azt gondolom, ez itt a leglényegesebb pont. Erre hadd hozzak fel egy kedves történetet.
Nemrégiben találkoztam egy egyetemi professzor barátommal, aki tanított, de kollégám is volt. Ő beszélgetésünk során egyszer csak megkérdezte tőlem, és mondd Karcsi, nem bántanak? Mondtam, nem. Erre ő úgy reagált, tulajdonképpen, értem is, hogy miért nem. Mert meg tudod védeni magad. Na, ez a lényeg, hogy én nem pusztán állítok dolgokat, hanem bizonyítékokat teszek ki. És hogy ezt egyre eredményesebben tudom tenni, az is bizonyítja, hogy taníthatok a szegedi egyetemen és az előadásokon azt adhatom tovább, amit én szeretnék. Átadhatom a hitvallásomat, amelyet leginkább egy Bibliai idézettel tudnék szemléltetni. Jakab 5. levelében áll, hogy „emberek, valljátok meg egymásnak bűneiteket, imádkozzatok és akkor meggyógyultok”
A világnak is be kellene vallania a bűnét, hogy a génmódosítás nem nekünk való, óriási károkat csinál. De ameddig ezt nem valljuk be, nem fogunk meggyógyulni. Olyan természetgyógyászokra és orvosokra van szükség, akik értik ezt és szeretnének is tenni ellene. És én bizakodó vagyok, hiszen egyre több olyan fiatal orvossal találkozom, aki valóban gyógyítani szeretne és nemcsak úgymond a piros pontokat gyűjtögetni.
-fela-
