Az utóbbi hónapok teljes lezüllést hoztak a magyar baloldal számára, akik évek óta folyamatosan döntik a rekordokat a posványban dagonyázva. Jó szokásuk, hogy közben úgy beszélnek a magyar emberekhez, mintha az Olümposz tetejéről simogatnák az alantasok buksiját. A teljes nihilt pedig az mutatta meg, hogy az EP- és önkormányzati választásokhoz érkezve, az azóta bulibáróvá aljasodott Magyar Péter elvitte a szavazóik komoly hányadát, erőteljes földindulást okozva. Ne ijedjünk meg, Gyurcsány Ferenc azért közben kijelentette, hogy nem mond le a posztjáról, tovább bizonyítva különleges gerincességét. A csodavárás és elégedetlenség azonban győzött június 9-én, ezt a végső ütést pedig nehezen heverik ki a baloldal feketeöves hazaárulói.
Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy Wittinghoff elvtárs igen jó ütemérzékkel ugyan a szinte teljesen lenullázódó Momentummal bútorozott össze, akik az EP-ből is kizuhantak, de a budaörsi kiskirály játéktere a városban sajnos megmaradt. Az ébredés azonban nem csak Budaörsön várat magára.
De térjünk vissza a csodafiúhoz, Magyar Péterhez! Ki lehet ez az aranyszájú mester, aki a kitartó, még megmaradt baloldali szavazók nagy részét és az érdektelen massza egy részét maga mellé állította az országban? Egy zseni? Egy vátesz? Korántsem, ám egyelőre halad a karaván, még ha az út egyre rögösebb és balhésabb is.
Magyar Péter kétségtelenül berobbant a magyar politikai életbe, ahol megkavarta az állóvizet. Legutóbb nagyot ment egy belvárosi szórakozóhelyen is, ahol annyira okosra itta magát az „államférfi”, hogy folyamatosan kötekedett, agresszívan viselkedett mindenkivel, szexuális ajánlatokat tett azoknak a bulizó lányoknak, akik szembejöttek vele, végül tettlegességre is sor került, egy vendégnek pedig eltulajdonította a mobiltelefonját, amit később a Dunába hajított legényes jókedvében. Miután az Európai Néppárt új üdvöskéjét kidobták a szórakozóhelyről, elvégezte a részegek ugróiskoláját és tökrészegen botorkálva, gyanús állagú és színű gatyában őgyelgett tovább az utcán, míg el nem tűnt a budapesti éjszakában. Érdemes összevetni ezt a kis „munkavacsorát” azzal, hogy eközben Orbán Viktor Németországban, Olaszországban majd Franciaországban tárgyalt az országok vezetőivel. Magyar pedig úgy viselkedett jó esetben, ahogy egy egyetemről éppen kizúgó, frusztrált és agresszív kölyök teszi, de sokan egyszerűen prosztó prolinak nevezeték az eset után. És valóban ez kell több mint egymillió embernek?
Ezt a történetet lassan minden magyar megismerte már, mégis érdekes, hogy Magyar ezt követően arra lett ideges, hogy a magyar sajtó meg merte írni az ámokfutását. Az ötvenes évek sztálinista személyi kultuszának jéghideg leheletét érezhettük magunkon, amikor Magyar a gusztustalan belvárosi tatárjárást követően már másnap odáig jutott, hogy még ő fenyegetőzött, hogy a baloldali és jobboldali újságok egyaránt megkapják a magukét, amiért egyáltalán merészeltek írni az esetről. Az pedig különösen ijesztő, hogy a rajongói szerint nem is kellett volna elnézést kérnie az esetet követően, ő mindent jól csinált. Ebből látszik, hogy milyen észveszejtő nihilben élnek a baloldal csodavárói, akik történjen bármi, nem mondanak le arról, hogy most éppen Magyar Péter az aktuális megváltó, a gyógyír minden sebre, főleg azokra a sérülésekre, amelyek nem is léteznek. Ha belegondolunk ebbe a józan ésszel nehezen felfogható jelenségre, ne felejtsük, rajtunk is múlik, hogy az őrület ne uralkodjon el, mert a normális emberek mindig is többségben voltak hazánkban.
Amikor pedig szégyelljük magunkat, hogy egy olyan alak, mint Wittinghoff, ismét polgármester lehet Budaörsön, akkor jusson eszünkbe az is, hogy ha nem figyelünk, nem tartunk össze és nem állunk ki magunkért, akkor a régi szocialista embertípus megérzi a lehetőséget szerte az országban. Arra pedig a jövő fog választ adni, hogy a jó Wittinghoff beáll-e Magyar Péter mögé, hiszen tudjuk: Budaörs polgármesterének pöffeszkedése a város élén csak porhintés, komolyabb feladatra vár régóta már, hiszen ő is csodaváró.
Szabó Gergő, a PestiSrácok főszerkesztő-helyettese
