A magyar baloldal herótot kap a stadiontól, de az ingyenjegyért örömmel kuncsorog – „Csak semmi sport”, mondta egykor állítólag viccesen Winston Churchill, és bár ez csupán egy anekdota, a magyar baloldal mégis magáévá tette. Balliberális barátaink azonban nem elégedettek meg ennyivel, ki is egészítették és maguk képére formálták a mondást, hiszen a sportot nem csak űzni fasiszta dolog, hanem foglalkozni sem szabad vele, mert az már színtiszta nácizmus. Aki stadionokat épít, jól akar teljesíteni a sportban, holmi avítt nemzeti büszkeséget is emleget, az pedig maga a reakciós ördög.
Természetesen ismerjük a kommunistákat, kiskapu azért mindig van ilyenkor is. A nagy egyenlőségnél is volt, amikor mindenki egyenlően szegény volt, kivéve az elvtársak, nekik mindent lehetett. Az fránya sport és fasiszta stadionok kérdése is hasonló a baloldali logikában, hiszen az emberek hergelése természetesen elengedhetetlen továbbra is, de ha már itt van hazánkban a sokat szidott atlétikai világbajnokság, amit tűzzel-vassal meg akartak akadályozni, akkor azért egész jól mutat a bolsevik banda abban a fránya stadionban. Fizetni persze nem akarnak érte, hiszen tartásuk azért nekik is van, inkább ingyenjegyért kuncsorognak, aztán büszkén bájolognak az általuk megvetett stadionban, és egymás után készítik a szelfiket, amiktől nem csak a nemzeti oldal kap heveny öklendezőrohamot, hanem a baloldali szimpatizánsaik is.
Kezdjük Budapest hősével, Karigerivel, aki szokásos karakánságával jelentette ki korábban, hogy az atlétikai stadionból egy kapavágásnyit sem enged megépíteni, aztán a vége az lett, hogy utánozhatatlan savanyú mosolyával már repült is a közösségi oldalra a fotó a stadionból. Másik nagy kedvencünk, a szivárványos padok és a BLM-szobor védőangyala, Baranyi Krisztina is nagyot villant, hiszen ő talán még jobban ágált a kerületében megépült atlétikai stadion ellen, aztán naponta rakta ki a szelfiket a világbajnokság helyszínéről, a stadion szívéből. Talán Baranyi kapta a legnagyobb ívet a sajátjaitól, hiszen aki bort iszik és vizet prédikál, erre pedig büszke is, azt néha már a saját nyája is fenékbe rúgja. A Fradit ferencvárosi polgármesterként szívből gyűlölő Baranyi a képmutatás iskolapéldája, olyan ember, akinek olyan vastag a bőr a képén, hogy a szúnyog is visszapattan róla.
Gondoljunk bele, hogy melyikünk lenne képes arra, hogy kiáll valami ellen, majd egyik pillanatról a másikra az ellenkezőjét teszi. Normális ember ilyet nem csinál, inkább csöndben marad, vagy elbujdosik messzire szégyenében. A mai magyarországi baloldalt azonban nem ilyen fából faragták, ők már nem csupán tagadnak, hanem büszkék is a tudatlanságukra, irigységükre és rosszindulatukra. Nem maradt más fegyverük, mint, hogy totálisan hülyének nézzék a magyar embereket. A Gyurcsány-szekta sem tagadja már a 2010 előtti országrombolást, egy ideig angolnáztak, menekültek, tereltek, most azonban büszkén hirdetik, hogy 2010 előtt milyen jó volt hazánknak és mennyivel jobban éltek a magyarok. A kommunisták sosem változnak, a kiüresedett és saját környezetéből minden normális gondolatot elüldöző baloldal olyan kiszáradóban lévő mocsárban tapicskol, amiből nincs kiút és nincs menekülés, innen már nincs visszafordulás. Évtizedek alatt eljutottunk odáig, hogy a baloldalnál semminek nincs következménye, hiszen mit szóljunk, amikor a kispesti szocialista nem ismeri fel saját magát, ehhez pedig a komplett baloldal asszisztál, hülyének nézve mindenkit. Mit mondjunk akkor, amikor kimondott szó és ígéret még egy napot sem él meg, amikor egyenlőségről és szabadságról beszélnek azok, akik páros lábbal tiporják azt, amikor nem a magyar, hanem az ukrán érdek az előrébb való, ahogy a Momentum nolimpiás hazaárulói körében tapasztalhatjuk. Miért csodálkozzunk akkor azon, hogy teli torokból szidják azt a stadiont, amiben később örömmel fotózkodnak? Inkább azon gondolkozzunk, hogy mi lesz a következő égbekiáltó becstelenség, amit elkövetnek, mert az biztos, hogy nem fognak várni vele sokat.
Szabó Gergő, a PestiSrácok főszerkesztő-helyettese
