Új templom – új vezető lelkész. Október eleje óta tölti be a budaörsi református gyülekezet vezető lelkészi posztját Czakó Zoltán. A mindössze 37 éves, kétgyermekes fiatalember korábban Pécelen, majd Pasaréten szolgált. Mint mondta, többször járt a budaörsi gyülekezetben, a várost is ismerte, ám az új templom számára teljesen új környezetet is jelentett, ami természetesen a vezető lelkészi posztból adódóan számára teljesen új kihívásokkal is párosul.
Azt hiszem, semmiképpen sem mondható szokványosnak az eddigi életpályám, hiszen a szüleim egyáltalán nem gyakorolták a vallásukat, így középiskolás koromig ez engem sem foglalkoztatott – szögezi le beszélgetésünk kezdetén Czakó Zoltán.
– Mégis hogy jött akkor ez az életébe?
Az én hitre jutásom igazából egy lánynak köszönhető. Egy korábbi munkahelyemen ismertem meg őt, és megtetszett nekem, szerettem volna találkozni vele. Ő azonban azt mondta, ha elmegyek vele gyülekezetbe, akkor esetleg hajlandó randizni velem. Én el is mentem, és egy Bibliát is kaptam tőle, amit elkezdtem olvasni, és nagyon megérintett. Felismertem, hogy bűnös vagyok és egyedül Isten kegyelmére szorulok. Ez volt az én megtérésem pillanata, onnantól kezdve egyre nagyobb szerepet töltött be az életemben az ÚR. Elkezdtem járni az óbudai gyülekezetbe, és csatlakoztam az ifjúsági körükhöz is, ahová egyébként az említett lány is tartozott.
-A szülei hogyan fogadták ezt?
Hazudnék, ha azt mondanám, egyáltalán nem leptem meg őket. Meg kell említenem, hogy ötödikes voltam, amikor a szüleim elváltak és én az édesapámhoz kerültem. Nem volt túl könnyű életünk, nem álltunk jól anyagilag. Én ráadásul, fogalmazzunk úgy, nem voltam túl jó gyerek. Kőbányán nevelkedtem, bandáztam, összefirkálgattuk a metrót, és egyéb nem túl hasznos tevékenységekkel foglaltuk el magunkat. Szóval, apám sokáig nem igazán tudott mit kezdeni az én gyökeres fordulatommal. Eleinte kicsit gúnyolódott is, fanatikusnak is hívott.
-Az egy dolog, hogy valaki úgymond megtér, elkezdi komolyabban foglalkoztatni a vallás, a hit kérdésein mereng. De ebből még egyből nem adódik, hogy lelkész is legyen. Ez hogy alakult így?
Nekem egyébként civil szakmám is van, mégpedig villanyszerelő. Sőt, dolgoztam is néhány évet a szakmában. Ahogy azt említettem, otthon nem voltak túl jó körülményeim, így be kellett segítenem apámnak a keresetemmel. Aztán úgy gondoltam, mindkettőnknek jobb lesz, ha inkább elköltözöm, és végül albérletbe mentem. Közben többször felmerült bennem, hogy szívesen jelentkeznék a teológiára, de akkor még nem léptem. Aztán érdekes módon az óbudai gyülekezetben az ifivezetőm egyszer csak megkérdezte, gondolkodtam-e már azon, hogy elkezdjem a teológiát. Azt hiszem, ez volt az utolsó lökés, ami efelé irányított. Jelentkeztem, fel is vettek – ekkor szembesültem egy újabb problémával. Megkaptam az órarendemet, amiből kiderült, hogy az iskola mellett nem fogok tudni dolgozni. Miből fogom akkor fizetni a kollégiumi szállást, illetve miből fogok megélni? Szerencsére az óbudai gyülekezetben volt néhány segítőkész barát, akik havonta felajánlották nekem a fizetésük egytizedét. Gyakorlatilag nekik köszönhetem, hogy én azt az öt évet végig tudtam csinálni. Az öt év teológia elvégzése után egy gyakorlati év következett, amit Pécelen töltöttem el. Sőt, az év lejárta után még egy évet ott maradtam. Hittant tanítottam, gyülekezeti munkát végeztem. Ezt követően pedig meghívtak Pasarétre, ahol segédlelkészi posztot töltöttem be.
-És innen következett ugye Budaörs. Hogy jött a képbe a város?
Lelkészi állást igazából kétféleképpen lehet betölteni. Vagy pályázat, vagy meghívás útján. Budaörsre kerülni nekem ez utóbbi módon sikerült. A gondnok hívott fel és mondta, hogy vezető lelkészt keresnek, és az én nevem is felmerült a jelöltek között. Örömmel fogadtam a megkeresést, annál is inkább, mert jártam már itt korábban, például teológus hallgatóként úgynevezett legációban is voltam itt. Ez azt jelentette, hogy egyházi ünnepek, karácsony, húsvét idején szolgálatot lehet teljesíteni különböző gyülekezetekben. Én egy alkalommal Budaörsöt választottam és tevékenykedtem is itt. A város sem volt ismeretlen, hiszen édesapám egyik barátjának volt itt egy telke, korábban többször jártunk hozzá kertészkedni. Szóval, maga a hely nem volt ismeretlen, a környezet viszont annál inkább, hiszen az új templomban korábban még egyáltalán nem jártam.
Mik az első benyomások, akár a templomról, akár a helyi gyülekezetről? A templom a maga modernségével együtt remek, mondhatni minden igényt kiszolgál, minden megtalálható benne, amit megkövetelnek az új idők. Gondolok itt például arra, hogy lehetőség van internetes élő közvetítésre, vagy akár a hívők nagy monitorokon keresztül is követhetik az Istentiszteletet, olvashatják az énekeket. Ami pedig a gyülekezet tagjait illeti, nagyon kedvesen, segítőkészen fogadott mindenki. Rengeteg segítséget kaptunk a költözés során, és azóta, valamint a mindennapokban is lépten-nyomon éreztetik velünk a gyülekezeti tagok, hogy nagyon örülnek, hogy közöttük vagyunk. Ugyanakkor én annak a híve vagyok, hogy nemcsak fogadni kell a gyülekezet tagjait, időnként jó, ha személyes kapcsolatokat is ápol az ember, így időről időre a családommal együtt látogatok meg egy-egy gyülekezeti tagot vagy fogadjuk őket az otthonunkban. Igyekszem minél több fiatallal is felvenni a kapcsolatot, ezért hittant is tanítok iskolában. Szóval az első benyomásaim kifejezetten kellemesek. Természetesen szoknom kell az új helyzetet, és magát a posztot is, hiszen egy vezetőnek egészen más feladatai vannak, mint egy segédlelkésznek. Jóval nagyobb a felelősség, a döntési kényszer. Vezetőként mindig, mindenhol ott kell lenni, felvállalva az esetlegesen adódó kellemetlen döntéseket is. Azt gondolom, nekem most az a legfontosabb feladatom, hogy minél jobban megismerjem a gyülekezet tagjait. Kicsit távlatibb célom pedig, hogy egy igazi jó közösség alakuljon ki itt a budaörsi gyülekezetben, ahol minden korosztály megtalálja a helyét. Bízom benne, hogy olyan közösséget tudunk fenntartani, ahol hallgathatjuk Isten tiszta igéjét, és szoros közelségben lehetünk nemcsak vele, hanem egymással is.
