Hír

Advent – Türjei Zoltán költő karácsonyi emlékei

                                       

Mit is jelent ez a szó? Várakozás. Várakozni azonban többféleképpen lehet. Nekünk a bátyámmal, a szenteste délutánján mindig el kellett mennünk sétálni. Aztán mire visszajöttünk, már állt a fa. A házhoz közeledve, a kiszűrődő fényekből már valahogy lehetett érezni, hogy megérkezett. Különös szín- és illatkavalkád volt olyankor a házban. Soha máskor nem tapasztalható. Nem szokott konkrét kérésem lenni a Jézuskától. Elvárások nélkül vártam. Persze fontos volt, hogy mit hoz, de én bíztam benne. Az egész ünnep ettől a várakozástól volt szép. 

A karácsonyfa alatt megbújó ajándékok nem csak a színes gömbökről ki tudja hányféleképpen visszaverődő fények miatt voltak különlegesek. Bár tagadhatatlan, hogy ez is hozzátett. Miközben az egész család a Mennyből az angyalt, meg a Pásztorok, pásztorokat énekelte, én egyre türelmetlenebbül azt lestem, mi minden is van a fa alatt. Némelyik játék egészen könnyen beazonosítható volt, így a „már van Holdrakétám” érzés boldog tudatában énekelhettem tovább a „kisült-e már a kalácsom” sort. De mindig akadt olyan titokzatos ajándék is, amit egészen a felbontásáig körüllengett egyfajta misztérium. Az alakjából, méretéből még a csomagolás ellenére is lehetett ugyan találgatni, de ilyenkor egyúttal szembesülnöm kellett azzal is, hogy – bár néhány dolog bizonyosan kizárható – a lehetőségek száma végtelen, vagyis semmivel nem kerülök közelebb a megoldáshoz. Mindig ez volt a legizgalmasabb. Mivel – mint már mondottam – listát nem írtam, így a Jézuska tényleg bármit hozhatott! Ez az elvárás nélküli várás egyfajta közelítés a szentséghez. 

Felnőttként is azt gondolom, nem kellene elfelejtenünk a várakozásnak ezt a fajtáját. Évről évre, évtizedről évtizedre tapasztaljuk, hogy olyan dolgok történnek velünk, amelyeket soha nem vártunk, de még csak eszünkbe sem jutottak. Várakozásaink, elvárásaink, nagy terveink pedig egyre távolabb kerülnek tőlünk, meghiúsulnak, és nem értjük miért. Talán azért, mert nem kellene, hogy ennyi elvárásunk legyen. Nem mindig tudjuk-tudhatjuk, hogy mit akar tőlünk az Úr. Ettől még azonban érdemes várnunk. Bízzunk abban, amit kapunk Tőle. Figyeljük kíváncsian, mit rejtett nekünk a fa alá anélkül, hogy előzetes elvárásaink lennének felőle. Az advent várakozás és nem elvárás. Várjuk a megváltó születését, de nem egy előre megírt szerződést nyomunk elé a jászolban, hogy írja alá, amivel aztán reklamálhatunk, ha nem úgy történnek a dolgok. Merjünk bízni benne és merjük imádkozni, hogy „legyen meg a Te akaratod”. A karácsonyfa alatt rejtőző ajándékok mindig többek, mint a hétköznapi játékok és nem csak a különleges fények miatt.