Hír

Keresztes László: Számomra Budaörs a Kárpát-medence közepe - 3. rész

Mert bizony egyre újabb kezdeményezések születnek: miután megalakítottuk Lendván a Hadik Mihály Olvasóegyletet, mi sepsiszentgyörgyiek elkezdtük, hogy a Kárpát-medencei program emlékére minden testvériskolánál egy-egy faragott székely kaput állítsunk. Eddig a beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium és a budaörsi Illyés Gyula kapui állnak „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk” felirattal. A program szelleme, tanulsága azt sugallja, hogy a belső oldalára odakívánkozik egy Illyés Gyula idézet is: „Magyar az, akinek fáj Trianon.”

 

Közben, amíg felvázoltam a Kárpát-medencei programban történteket, felvillantak az épített örökség képei, városok, iskolák templomok, emlékművek meg tájak, neves elődeink, akiknek nyomdokaiban jártunk. És nagy hálával és szeretettel gondolok kollégáimra, pontosabban barátaimra, akik mindenütt testvéri szeretettel fogadtak és minden találkozással erősítették a nemzeti összetartozás érzését. Ide kívánkozna legalább száz név felsorolása, de maradjunk annyiban, hogy aki Á-tól V-ig belefér (Árendás Pétertől Veresegyházi Bélával befejezve), mindenkire szeretettel gondolok.

 

Hát így ismertem meg azt az országot, amelyet huszonegy éves koromban csak sejtettem. Jókait követve elindultunk felkeresni a magyarokat, de nem egy távoli ismeretlen országban, hanem a saját életterükben. Ez a kaland Budaörsön kezdődött, remélem, onnan indul ezután is újabb és újabb generációk számára.

 

Az évek folyamán a tartalmas és igazán érdekes foglalkozások mellett megmételyezték kapcsolatunkat az egyes anyaországi iskolák és főleg a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium politikai megnyilvánulásai, amelyek a nemzeti oldal ellen irányultak. Számunkra érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy azt a nemzeti oldalt támadják, amely a keresztény gyökereinket és hagyományainkat próbálja fenntartani: hit, haza, család. Ezzel szemben például a választási kampányban azt a politikai oldalt támogatták céltudatosan szervezett sztrájkkal, amely következesen megtagadja a határon kívüli magyarokat, a szuverenitás helyett a globalizmust és az ország burkolt gyarmatosítását szorgalmazza.

 

A mi felfogásunk szerint ez számunkra nem politikai kérdés, hanem létkérdés, hogy a hátunk mögött tudjunk egy nemzeti kormányt, mely kiáll értünk. A magyarországiak számára ez csak politikai kérdés, de meglátásom szerint az némi etikai aggályokat vet fel, hogy minden támogatás elnyerése mellett, miközben elfogadják azt, azok ellen tüntetnek, akik mindezt kiharcolták és megadták nekik.

 

Mindezek tükrében joggal fogalmazódik meg a kérdés, hogy milyen nevelést kapnak a rájuk bízott diákok? Bár az ország pillanatnyi határain kívül, azzal a magabiztossággal mondom mindezt, hogy eddig minden felmenőm magyar állampolgár volt, az ükapám az 1948-as forradalomban huszárkapitány volt, a nagyapám az I. világháborúban a keleti fronton harcolt Magyarországért, apám magyar katonaként Galíciában szerzett sebesülést. S bár nem kellett harcba állnom, magyar állampolgárként jöttem a világra Sepsiszentgyörgyön, Erdélyben. Sajnos ez a jogi állapot csak egy évig tartott, ezért számomra csak az maradt, hogy gyakoroljam a választójogomat és elődeimhez méltó módon viszonyuljak a nemzetemhez.                                                      

 

 

Keresztes László