Hír

Nekünk magyaroknak kommunistákból is a legrosszabb jutott – Polgári Kaszinó Borvendég Zsuzsannával

Immáron a második rendezvényét tartotta a megújult Budaörsi Polgár Kaszinó. A helyszín ezúttal is a jól megszokott Adler Kávéház volt, a vendég pedig napjaink talán legolvasottabb történésze, Borvendég Zsuzsanna. Ám, mielőtt rátérnénk az est részleteire, kicsit érdemes felidéznünk a lokális történelmet, azaz a Budaörsi Polgári Kaszinó múltját. Ebben pedig Keller-Deák Kristóf, a Kaszinó új vezetőségének tagja segített nekünk.

A Budaörsi Polgári Kaszinó eredetileg 2003-ban alakult és 2019-ig folyamatosan szervezte a budaörsi Adler Kávéházban a rendezvényeit – kezdi az egyébként a helyi Fidelitas elnökeként is tevékenykedő Keller-Deák Kristóf a beszélgetést.

Kik voltak az alapítók, illetve kik vettek részt akkoriban a rendezvények szervezésében?

Olyan, a helyi polgári, konzervatív élet jól ismert és komoly tiszteletnek örvendő alakjai, mint például Lipták András és a sajnos időközben elhunyt Éhn József, majd Fejéregyházi Sándor és F. Megyesi Péter. Ők egymást váltva és segítve 2019-ig vitték a Kaszinó vezetését. Ez idő alatt nagyjából évente 5-6 rendezvényt, előadóestet szerveztek. Magas színvonalú, rengeteg embert érdeklő programok voltak, jó néhány országos szinten is elismert előadóval, a polgári elkötelezettségű embereket érintő témákkal. 2017-ben azonban váratlanul meghalt Éhn József, akkor vette át Fejéregyházi Sándor a rendezéssel járó feladatokat, de a covid miatt az utóbbi két évben gyakorlatilag felfüggesztette működését a Kaszinó.

Kinek az ötlete volt az újjáélesztés?  

Igazából nem kellett ötlet hozzá, itt a helyi polgári értékrendű emberek közül nagyon sokan voltunk úgy, hogy a Polgári Kaszinóra, a maga színvonalas programjaival mindenképpen szükség lenne. Végül az alapító Lipták András tavaly decemberi felkérésére hárman, Hardy Géza, Szilágyi András és jómagam vállaltuk, hogy átvesszük a főszervezők szerepét. Ez egyfajta megosztott elnöki tisztséget jelent. Azért gondoltuk, úgy vesszük át a stafétát, hogy ezzel három generáció egy-egy képviselője kerül a vezetőségbe, ami pedig garanciát jelenthet a sokszínűségre, a különböző korosztályokban népszerű előadók szerepeltetésére.

Változik-e valamilyen szinten a koncepció az új elnökséggel?

Semmiképpen! Szeretnénk ugyanazzal a korábbi működésre jellemző intenzitással folytatni, azzal nagyjából kéthavonta tartanánk egy-egy rendezvényt. Nem szeretnénk változtatni a helyszínen sem, hiszen az Adler Kávéház, a maga polgári hangulatával tökéletes hátteret biztosít. Természetesen a téma kiválasztásokkal sem szeretnénk eltérni a hagyományoktól, tehát továbbra is a polgári értékek mentén, a keresztény-konzervatív elkötelezettségűek körében népszerű témákkal foglalkozunk. Célunk, hogy az erre nyitott budaörsieket minél nagyobb számban megszólítsuk.

Az új vezetőség első rendezvényét február 11-én tartotta. A vendég az akkor még csak jelölt, időközben április 3-a után viszont már országgyűlési képviselő Menczer Tamás volt. A második előadásunkon, ahogy azt a bevezetőben említettük, napjaink talán legolvasottabb történésze, Borvendég Zsuzsanna volt a Budaörsi Polgári Kaszinó vendége.  A Pázmányon végzett történész és jogász diplomával is rendelkező kutató már a diplomamunkáját is abban a témában írta, amellyel később a könyveiben foglalkozik. Ennek címe „Újságírók és külkereskedők a Kádár-rendszer hírszerzésében” volt. Aztán szépen sorban jöttek a könyvei, többek között az Impexek kora, a Cég megnyertjei – a megnyertek cégei, A hálózat pénze, vagy a legfrissebb, A kádári Magyarország titkos élete. A téma pedig az e korban működő ügynökök és hálózatok tevékenysége, a külkereskedelmi cégek, azaz „impexek”, a gazdasági és politikai élet, valamint a média világának összefonódásai. A Budaörsi Polgári Kaszinó vendégeként e témában folytatott kutatásainak eredményeiről kérdezhették őt a jelenlévők.

Természetesen szó esett a könyveiben, nyilatkozataiban megfogalmazott, sok esetben meglehetősen nagy port felverő kijelentéseiről is. Ilyen például a címben is említett mondat: „nekünk magyaroknak kommunistákból is a legrosszabb jutott”, amely arra utal, hogy ez a bizonyos elit, a rendszerváltásig magát hithű kommunistának tartó, majd vállalkozóvá átvedlett réteg úgy folytatta hazaáruló tevékenységét, hogy abból Magyarország semmit sem profitált, sőt! A béketábor érdekeiben kiépített korábbi nyugati kapcsolatok a rendszerváltást követően gyümölcsöző üzleteket, befolyásos posztokat fialtak a hálózatnak. Sok esetben akár a politikai, kormányzati világban, főként az SZDSZ-ben és annak holdudvarában. A multicégeknek pedig nyitott kaput és szinte korlátlan hozzáférést biztosított Magyarország erőforrásaihoz, amelyek hozományai különböző offshore cégekben landoltak. Az így kihordott vagyon pedig már-már horrorisztikus méreteket ölt, egyes kutatók állításai szerint 1980 és 2010 között mintegy 230 milliárd dollárt síboltak ki az országból.  Hogy érzékeltessük az összeg nagyságát, ez mintegy a háromszorosa Magyarország 2010-es államadósságának.

Borvendég Zsuzsanna szerint ugyanakkor ilyen hálózat az összes posztkommunista országban működött, ám a hozadékból időnként az anyaországok is profitálhattak. Kivéve Magyarországot, ahol a vagyon jelentős részét a multik zsebelték be, az itteni „kommunisták” tulajdonképpen annak morzsáiért árulták ki és el az országot. Magyarországnak pedig maradt a súlyos eladósodás, a megszorítások és csak a vágya annak, hogy egyszer talán majd életszínvonalban is utolérhetjük a Nyugatot. Borvendég Zsuzsanna Polgári Kaszinóban tartott előadása végén azt is elmondta, tervezett új könyvének témája pontosan ez lenne, azaz összehasonlítaná a különböző posztkommunista országokban tevékenykedő hálózatokat, elsősorban arra hangsúlyt fektetve, hogy az anyaországok hogyan, mennyit profitáltak ebből a munkásságból, igaz-e tehát az e címben is feltüntetett kijelentés a magyar kommunistákról.

fela