Hír

Jobb lesz a világ a Jobbik nélkül

Valaha nagy reményekkel indult a Jobbik, akikre nagyon sok nemzeti elkötelezettségű ember úgy tekintett, mint egy radikális, véleményét akár szélsősegesen is megmondó, de a magyar nemzetet képviselő társaságra. Az egykor 20 százalék körüli népszerűséget magáénak tudható párt szánalmas maradványa mára eljutott oda, hogy a szemkilövető Gyurcsány utolsó szövetségesévé silányodott, szélsőbaloldali retorikára váltott, az egykori karlendítős haverok pedig még mindig Jakab Péter lassan nullára erodálódó holdudvarát gazdagítják. Eközben teljes erkölcsi nihil és fertő lengi körül a brigádot, ahonnan már a dögkeselyűk is undorodva fordulnak vissza.

Amikor a primitív szociális demagógián, fenyegetéseken és ígérgetésen kívül már semmi mást sem üzenő Jakab Péter és utolsó haverjai eljutottak oda, hogy a híres disznóvágást megszervezték Ököritófülpösön, talán még Földi kartárs sem gondolta volna, hogy a nagy buli nagy botrányt is hoz majd. A Jobbik erkölcsei már a mamuszos „párttitkárnő” feltűnésekor sem voltak kimutathatók, azonban az erőszakolós botrány olyan kiábrándító aljasságot tárt elénk, amelyet talán még a teljes összeomlásban lévő Jobbikról sem képzeltek el túl sokan. Pedig volt már itt minden: „melósba” belekötő, fenyegetőző Jakab Péter, aki krumplival és száraztésztával játszadozik valódi munka helyett, voltak karlendítők is szép számmal, a következmények azonban sosem követték a tetteket. De ha valaki – ahogy a gyanú szerint Földi István tette – meghívja egy párttársa barátnőjét egy buliba, hogy ott megpróbálja megerőszakolni, az valóban kisnyilas vagy bolsevik mestereikhez méltó mutatvány, a bíróság pedig majd eldönti, hogy mi történt. A szexbotrány már önmagában rendkívül kínos volt, az erkölcsi nullák gyülekezete azonban rá tudott tenni még egy lapáttal a gusztustalan ügyre. Földi Istvánra ugyanis szüksége volt Jakabnak a pártelnöki szavazáson, ezért az egész balhét el is tussolták, majd hetykén megkérdezték, hogy miért nem fordult rendőrséghez a sértett. Közben az is kiderült, hogy az akkori alelnök, Szilágyi György barátnője volt az áldozat, akitől az elkövetők bocsánatot sem kértek, Szilágyi és barátnője pedig nyíltan kimondták, hogy az eset valóban megtörtént.

Vajon kit képvisel egy ilyen ordas eszméket és züllött, erkölcstelen embereket tömörítő párt, ahol gátlástalan kisnyilasokat, és a kettős keresztet hashtag jelre lecserélő, lelküket eladó alakokat fújt össze a szél, mint ahogy a szemetet az őszi utcán. A válasz egyszerű: pont azt a 3-4 százaléknyi szimpatizánst, akiknek vagy nem esik el, hogy mekkora a baj, vagy az ilyen stílus és a hergelő demagógia fogja meg őket. A „régi” jobbikosok már régen elhagyták a Gyurcsány kikötőjébe irányított, ezer léktől süllyedő horrorhajót, ahol egy ideje csak Jakab talpnyalói kaphatnak posztot, és mivel van hozzá arcuk, bátran képviselhetik a szebb időket is látott pártot. Amikor a sorkatonaság és a hivatásos katonaság fogalmáról mit sem tudó Potocskáné alelnök lehet, aki szerelmesen néz Krumplis Petire és örömmel küldené meghalni a magyar katonákat Ukrajnába, akkor mit várunk? Amikor már a Puskás stadion alatt Orbán magánalagútjáról deliráló, becsületét útközben elhagyó Stummer Jánosnak is elege van, akkor ki vesz részt még ebben az ámokfutásban? Csak a legalja, akik közben nagy bátran át akarják venni a hatalmat Orbán Viktortól és tíz képviselővel is nagyobbnak érzik magukat 135-nél, akiknél nincs határ és nincs arcpirulás, akik a koncot elosztanák Gyurcsány Ferenccel. Azzal a Gyurcsánnyal, aki ellen anno létrejött a párt. Hullajtana ezért a Jobbikért bárki is könnyeket? Nem. A világ jobb hely lesz a mostani Jobbik nélkül.