Hír


A kovász meg az ízesítő só – egyéves a Budaörsi Székely Kör

A baráti kör kialakulása mondhatni törvényszerű volt, hiszen rengeteg volt a közös pont. Nemcsak az, hogy mindannyian Székelyföldről érkeztek egykor és Budaörsön telepedtek le. Közös volt a hit bennük abban is, hogy úgy gondolták, minden jót, amit Isten adott nekik, azt a számukra nemes ügyek segítésével tudják megszolgálni. Aztán eljött a pillanat, amikor egyértelművé vált számukra, e tevékenységüket úgy tudják a leghatékonyabban folytatni, ha egyesítik erőiket. Így jött létre pontosan egy évvel ezelőtt a Budaörsi Székely Kör egyesület. Az eddigi eredményekről, a jövőbeni tervekről az egyik alapítóval, Gál-Pál Sándorral beszélgettünk.

A jó ügyeket arról lehet felismerni, hogyha győzedelmeskednek, akkor nincsenek vesztesek! Ilyen a Budaörsi Székely Kör ügye is – kezdi a beszélgetést Gál-Pál Sándor.  

Mikor született meg az egyesület ötlete?

Két évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk az elszánás, hogy fogjuk keretbe a városban élő, a társadalomba már beágyazódott, erős identitással és Isten dicsőségén szolgálattal elhívott és elhívatott csapatot. Poroljuk le a zászlónkat, tereljük egységbe a tenni akarást és voltaképpen ugyanazt tegyük, mint eddig, csak szervezetten, egyesületként.  

Ha jól tudom, itt Budaörsön korábban is volt már néhány hasonló, ám végül sikert nem arató próbálkozás. Nem féltek, félnek attól, hogy ennek az egyesületnek is hasonló sorsa lesz?

 A 96. évében járó, tiszteletbeli tagunktól tudtuk meg, hogy sok nagy előd már próbálkozott hasonló tervvel, de nem jártak sikerrel. Így nekünk adatott meg, hogy városunkban zászlót bontva és megszentelve, áldást kérjünk az egyesület céljaira. Hálás szívvel köszönjük meg itt is a budaörsi felekezetek vezető lelkészeinek, hogy első hívásra elfogadták a felkérést és a szolgálatot. Ennek már egy esztendeje, azóta már kétszer kicseréltük a felvont lobogónkat a katolikus templomkertben.

Kicsit értékeljük a megalakulás óta eltelt időt. Milyen terveket sikerült eddig megvalósítani, mik azok, amivel elégedettek?

Programunk megvalósítása bizonyos területeken öles léptekkel halad – a szórványban működő Bástya Alapítványon keresztül segítjük az ott emberfeletti erővel helytállókat –, ezen kívül nagy csapattal jelen vagyunk a településünk takarításában, szemétszedő akciókban; a székelységnek fontos megemlékezéseken és ünnepségeken aktívan részt veszünk, kalákákat szervezünk, hétvégenként közösen focizunk a nevelőotthonok ifjaival. Egy emberként mozdultunk az Ukrajnából menekültek megsegítésében, az adományok gyűjtésében és pakolásában. Ezenfelül sok helyi eseményben vagyunk a kovász és ízesítő só. Ezeket a valódi eredményekkel járó tevékenységeket bizonyosan folytatni kell. Ugyanilyen bizonyosan meg kell vizsgálnunk, hogy hol kell nyitni, esetleg változtatni, úgy, hogy a Krisztus-központú alapokból nem engedünk.

 

Ahogy arról már beszéltünk, korábban több hasonló, de végül sikerrel nem járó kezdeményezés is volt már itt Budaörsön. Mi az, ami Önök szerint működőképessé teheti a Budaörsi Székely Kört?

Szerintem egy jól működő egyesületnek az a titka, hogy soha nem magunkat fitogtatva, hanem az üdvözítő célt jól fókuszálva szabad végezni a szolgálatot. Az eszközeinkre, mint az életünkre, nyelvünkre, kultúránkra, hagyományainkra Isten adományaként tekintünk és ha belegondolunk, ezekből az ajándékokból tudunk továbbadományozni. Hálával telik meg szívem, ha visszaemlékezek a „bástyás” gyerekekkel közösen eltöltött időkre, a sok örömtől csillogó szempárra, boldog tekintetekre. Hasonlóan hálás vagyok a helyi közös főzésekért, kolbásztöltésért, kürtőskalács sütésért és nótázásokért. Nemrégiben, a születésnapunkat ünneplő találkozónkon még egy tárogató is előkerült, szívmelengető érzés volt, ahogy mesélni kezdett. Igen, mert ezek igaz történetek, átélve, elmesélve, meghallgatva. Valahol ez is az egyesületünk sajátossága, hogy nem ragad bele önmagába, hanem képes kitekinteni. Nagy szükség is van erre, hogy a földhöz tapadt gondolkodás határait a végtelenség mennyei tárlatáig próbáljuk emelni. Mindent úgy, hogy a Teremtőt dicsérjük a teremtett világ végtelenségéért.