Hír


Dédszüleink ebben ünnepeltek – babakiállítás a budaörsi Heimatmuseumban

Mária-lányok – valamikor egy-egy falu legnagyobb tiszteletnek örvendő tagjai voltak, hiszen csak makulátlan hírű és erkölcsű, vallásos, imádságos lányok kerülhettek soraikba. Feladatuk volt, hogy a körmeneten ők vigyék a vállukon a Hordozó Mária szobrát. A legények nagyra becsülték a Mária-lányokat, és kitüntetésnek számított, ha udvarolhattak nekik. A Mária-lányok válogathattak a legényekben. Mindez a külsőségekben is megmutatkozott, hiszen pompázatos, egy-egy tájegység népviseletének jeleit magán hordó ruhákat viseltek. S hogy e csodás ruhaköltemények ne vesszenek a feledés homályába, arra tesz kísérletet Bese Gergő atya, aki több mint 20 éve gyűjti a Mária-lányok ruháiba öltöztetett babákat.

A most már több mint száz babát felvonultató gyűjtemény jelenleg Gödöllőn, a Királyi Kastélyban látható. Egy része azonban, mintegy húsz baba néhány hetes vendégség erejéig ide Budaörsre, a Heimatmuseum kiállítótermébe került. A tárlat hivatalos megnyitójára március 21-én este került sor.

Mielőtt bárki valamiféle „genderőrületettel” megvádolna, hogy babákat gyűjtögetek, szeretném leszögezni, szó sincs erről – mondja nevetve Bese Gergő a babagyűjtés motivációit firtató kérdésre.

Mégis, akkor hogyan jött az ötlet? 

Az egész nagyjából 20-22 évvel ezelőtt kezdődött a szülőhelyemen, Máriabesnyőn. Akkoriban egy nagyon agilis plébános, Nagy László Tamás atya tevékenykedett ott, aki a népi vallásosság emlékeiből egy nagyon szép Mária-múzeumot rendezett be. Fényképeket, kegytárgyakat gyűjtött a világ minden pontjáról, hogy bemutassa a Máriabesnyőre elzarándokolóknak, milyen gyönyörű és színes a mi vallásunk. E kiállítás része volt az is, hogy a környékről, azaz a Galgamentéről érkezők hoztak magukkal egy-egy Máriás-babát, bemutatva azt, hogy náluk hogyan néztek ki ezek a lányok, amikor elindultak a körmenetre. Így a gyűjteménybe került körülbelül öt, gyönyörű Máriás-lány ruhába öltöztetett baba. 

Aztán 2000-ben, a jubileumi Szent Évben rengeteg zarándok érkezett Máriabesnyőre, és ekkor mondta nekem Tamás atya, hogy milyen jó lenne, ha megkérném ezeket a zarándokokat, hogy ha tudják, gyarapítsák tovább a múzeumunk gyűjteményét ilyen babákkal. Sőt, esetleg az se lenne rossz, ha még babákat is adnál hozzá nekik – tette hozzá. Én pedig ezt meg is oldottam, egy közelünkben működő babagyárban alaposan bevásároltam és szétosztottam az érintettek között. 

Röviddel később azonban Nagy László Tamás sajnos rendkívül fiatalon, alig 45 évesen elhunyt és a helyére egy másik plébános került, aki felszámolta a múzeumot. Igen ám, de jött a búcsú, és érkeztek a felkért zarándokok a kezükben a Máriás-babát, mint egy oltáriszentséget tartva. Az új plébános csak rájuk nézett és azt mondta nekem, csinálj velük azt, amit akarsz! Én pedig úgy döntöttem, hogy Nagy László Tamás atya tiszteletére megtartom ezeket a babákat, sőt, amikor már egyre jobban foglalkoztatott a néprajz, tudatosan kezdtem el gyűjtögetni ezeket, felkérve egy-egy falu idősebb, hozzáértő asszonyát, hogy készítse el a településére jellemző ruhába felöltöztetett babát. A gyűjtemény felbecsülhetetlen értékét is ez adja, hogy a babakészítők 90 százaléka már nem él, helyettük pedig gyakorlatilag senki sincs, aki ezt hitelesen meg tudná csinálni.

Pontosan hány darab babából áll a jelenlegi gyűjtemény?

 
Összesen 105 darab, túlnyomórészt különböző magyar népviseletbe öltöztetett babából, de megtalálható közöttük tót, sőt sváb népviseletű Máriás-lány is. A gyűjtés egy ideig elég jó tempóban haladt, de sajnos tulajdonképpen az összes babát gyártó cég megszűnt, így egy idő után gyakorlatilag kénytelen voltam leállni. Amikor a Götz-babagyár is bezárt, az utolsó Götz-babákat én vettem meg, utána azonban már szinte lehetetlen volt beszerezni.  Volt egy kiállításom 2003-ban Gödöllőn, majd 2013-ban Kiskunfélegyházán, utána azonban a babák bezsákolva egy garázsban „pihentek” éveken keresztül. Néhány éve azonban az agrártárca egyik hungarikum-pályázatán sikerült némi támogatást nyernem, így létre tudtam hozni a gödöllői kastélyban egy kiállítást, amelynek egy része látható itt Budaörsön is. És örömmel jelenthetem be, hogy innen a babák Hévízgyörkre költöznek, ahol a helyi polgármester jóvoltából egy állandó tárlatot kap majd a gyűjtemény. Nem a garázsbeli zsákokba kerülnek tehát szerencsére vissza, hanem az értéküknek megfelelően egy szép helyre.


(A kiállítás a tervek szerint április végéig látható a budaörsi Heimatmuseumban.)  
                                                                                                                                                                - fela